2007. november 2., péntek

Thai munkahely

A japám munkahelyen eltöltött csodálatos 13 hónap után, megtapasztalhatom, hogy milyen is egy thai munkahelyen dolgozni.
Gondoltam hasznosan eltöltöm a bangkoki időmet, ezért a legnivosabb angol újsághoz jelentkeztem újságirónak. Az állásinterjú után nem sokkal kaptam is az e-mailt, hogy mikor tudnék kezdeni (meg kell jegyeznem, hogy a jelentkezők 40%-át veszik fel, szerencsésnek mondhatom magam). Szóval október 24-e óta itt dolgozom, mint újságiró. A feladatom főképp adatbázis kezelés, kulturális ajánló irás, cd és könyv kritika, illetve bár és étterem kritika. (yeah, ingyen európai kaja!) Cd-k: Mando Diao, The Hives, Jimmy eat world ilyesmi...

És hogy milyen is itt dolgozni?! Furcsa. Furcsább, mint a japánoknál.
Először is, itt mindenki a fiúkat szereti. Ez nem lenne meglepő, ha a NTS hotel booking részéről beszélnék, ahol csak lányok vannak. De itt fiúk is vannak. :P
Másodszor az emberi kapcsolatok itt nullára vannak redukálódva. Három ember szokott hozzám beszélni: egy félig thai, félig német lány, az amerikai és a francia főnököm. Mások csak akkor szólnak hozzám, ha valami tennivalóm van.
A thaiok nemhogy nekem, még másoknak sem köszönnek. Érkezéskor vagy távozáskor semmiféle hajlandóságot nem mutatnak a kommunikációra. Rendszeresen másfél órákat késnek, két órákat ebédelnek.
Munkamorál nulla, és még lassan is dolgoznak. Viszont ha tesznek valamit akkor azzal nagyon szőröznek. Csak tökéletes alkotást adnak ki a kezükből.
És még egy furcsaság. A telefont sem veszik fel, amennyiben nem az övék csörög. Ez volt a legfurcsább az NTS-nél eltöltött hónapok után.

A velem szemben ülő lánynak az asztalán mindene HelloKittys. És mit gondoltok mi a neve? Mármint csak a beceneve. Hát persze, hogy Kitty. :P Majd lefényképezem az asztalát. Na mára ennyi! Letelt a munkaidőm...

Kozmetikus

Közel három hónap eltelte után úgy gondoltam ideje elmenni kozmetikushoz, és legyantáztatni a szemöldököm, ha nem akarok valami meditterán vagy mexikói szemöldök formát.
Tegnap este akartam mindezt megejteni, de a fodrász - igen jól irtam, ugyanis itt a fodrász végzi el a kozmetikai dolgokat is (szóval készülj Kepi, hogy mire legközelbb hajvágásra kerül a sor a lábamat is le kell gyantázni) - közölte velem, hogy este már nem vállal el ilyen munkát, mert nincs elég fény. Elég furcsának találtam a magyarázatot, dehát gondoltam legyen, biztos ez is valami thai babona lehet.
Ma reggel visszamentem, a fodrászkozmetikus elővett egy pengét és felém közelitett. Életemben először féltem a kozmetikusnál. Nem sokat teketóriázott, leborotválta a felesleges részeket.
Szóval most frissen borotvált szemöldökkel gépelem nektek a blogot. Meglepő módon nem lett rossz. Más kérdés, hogy két nap múlva mehetek vissza borotváltatni. A bikini vonal 'gyantázásra' inkább nem lennék kiváncsi...