Thai munkahely

A japám munkahelyen eltöltött csodálatos 13 hónap után, megtapasztalhatom, hogy milyen is egy thai munkahelyen dolgozni.
Gondoltam hasznosan eltöltöm a bangkoki időmet, ezért a legnivosabb angol újsághoz jelentkeztem újságirónak. Az állásinterjú után nem sokkal kaptam is az e-mailt, hogy mikor tudnék kezdeni (meg kell jegyeznem, hogy a jelentkezők 40%-át veszik fel, szerencsésnek mondhatom magam). Szóval október 24-e óta itt dolgozom, mint újságiró. A feladatom főképp adatbázis kezelés, kulturális ajánló irás, cd és könyv kritika, illetve bár és étterem kritika. (yeah, ingyen európai kaja!) Cd-k: Mando Diao, The Hives, Jimmy eat world ilyesmi...

És hogy milyen is itt dolgozni?! Furcsa. Furcsább, mint a japánoknál.
Először is, itt mindenki a fiúkat szereti. Ez nem lenne meglepő, ha a NTS hotel booking részéről beszélnék, ahol csak lányok vannak. De itt fiúk is vannak. :P
Másodszor az emberi kapcsolatok itt nullára vannak redukálódva. Három ember szokott hozzám beszélni: egy félig thai, félig német lány, az amerikai és a francia főnököm. Mások csak akkor szólnak hozzám, ha valami tennivalóm van.
A thaiok nemhogy nekem, még másoknak sem köszönnek. Érkezéskor vagy távozáskor semmiféle hajlandóságot nem mutatnak a kommunikációra. Rendszeresen másfél órákat késnek, két órákat ebédelnek.
Munkamorál nulla, és még lassan is dolgoznak. Viszont ha tesznek valamit akkor azzal nagyon szőröznek. Csak tökéletes alkotást adnak ki a kezükből.
És még egy furcsaság. A telefont sem veszik fel, amennyiben nem az övék csörög. Ez volt a legfurcsább az NTS-nél eltöltött hónapok után.

A velem szemben ülő lánynak az asztalán mindene HelloKittys. És mit gondoltok mi a neve? Mármint csak a beceneve. Hát persze, hogy Kitty. :P Majd lefényképezem az asztalát. Na mára ennyi! Letelt a munkaidőm...