2007. november 4., vasárnap

Beköszöntött a tél...

...az utcákat ellepték nagykabát árusok, minden évben meghal néhány idős ember a hideg miatt. Igen, ez igy helyes Magyarországon...Azonban Thaiföldön? Itt a tél azt jelenti, hogy éjszaka lehűl a levegő 20 fok alá, napközben ugyanolyan meleg van.
Viszont valóban mindenhol téli kabát és pulóver kapható. Remélem hordani nem akarják. Ugyanis abban az esetben viccesnek fog tűnni, hogy én továbbra is pólóban járkálok.

2007. november 2., péntek

Thai munkahely

A japám munkahelyen eltöltött csodálatos 13 hónap után, megtapasztalhatom, hogy milyen is egy thai munkahelyen dolgozni.
Gondoltam hasznosan eltöltöm a bangkoki időmet, ezért a legnivosabb angol újsághoz jelentkeztem újságirónak. Az állásinterjú után nem sokkal kaptam is az e-mailt, hogy mikor tudnék kezdeni (meg kell jegyeznem, hogy a jelentkezők 40%-át veszik fel, szerencsésnek mondhatom magam). Szóval október 24-e óta itt dolgozom, mint újságiró. A feladatom főképp adatbázis kezelés, kulturális ajánló irás, cd és könyv kritika, illetve bár és étterem kritika. (yeah, ingyen európai kaja!) Cd-k: Mando Diao, The Hives, Jimmy eat world ilyesmi...

És hogy milyen is itt dolgozni?! Furcsa. Furcsább, mint a japánoknál.
Először is, itt mindenki a fiúkat szereti. Ez nem lenne meglepő, ha a NTS hotel booking részéről beszélnék, ahol csak lányok vannak. De itt fiúk is vannak. :P
Másodszor az emberi kapcsolatok itt nullára vannak redukálódva. Három ember szokott hozzám beszélni: egy félig thai, félig német lány, az amerikai és a francia főnököm. Mások csak akkor szólnak hozzám, ha valami tennivalóm van.
A thaiok nemhogy nekem, még másoknak sem köszönnek. Érkezéskor vagy távozáskor semmiféle hajlandóságot nem mutatnak a kommunikációra. Rendszeresen másfél órákat késnek, két órákat ebédelnek.
Munkamorál nulla, és még lassan is dolgoznak. Viszont ha tesznek valamit akkor azzal nagyon szőröznek. Csak tökéletes alkotást adnak ki a kezükből.
És még egy furcsaság. A telefont sem veszik fel, amennyiben nem az övék csörög. Ez volt a legfurcsább az NTS-nél eltöltött hónapok után.

A velem szemben ülő lánynak az asztalán mindene HelloKittys. És mit gondoltok mi a neve? Mármint csak a beceneve. Hát persze, hogy Kitty. :P Majd lefényképezem az asztalát. Na mára ennyi! Letelt a munkaidőm...

Kozmetikus

Közel három hónap eltelte után úgy gondoltam ideje elmenni kozmetikushoz, és legyantáztatni a szemöldököm, ha nem akarok valami meditterán vagy mexikói szemöldök formát.
Tegnap este akartam mindezt megejteni, de a fodrász - igen jól irtam, ugyanis itt a fodrász végzi el a kozmetikai dolgokat is (szóval készülj Kepi, hogy mire legközelbb hajvágásra kerül a sor a lábamat is le kell gyantázni) - közölte velem, hogy este már nem vállal el ilyen munkát, mert nincs elég fény. Elég furcsának találtam a magyarázatot, dehát gondoltam legyen, biztos ez is valami thai babona lehet.
Ma reggel visszamentem, a fodrászkozmetikus elővett egy pengét és felém közelitett. Életemben először féltem a kozmetikusnál. Nem sokat teketóriázott, leborotválta a felesleges részeket.
Szóval most frissen borotvált szemöldökkel gépelem nektek a blogot. Meglepő módon nem lett rossz. Más kérdés, hogy két nap múlva mehetek vissza borotváltatni. A bikini vonal 'gyantázásra' inkább nem lennék kiváncsi...